Fény és árnyék, álom és ébrenlét, istenhit és ateizmus, hatalmas sziklahátak és füstölgő síkságok, izzó alkony és szürke hajnal, álomszerű zaj és kétségbeejtő csönd, hideg közöny és kimerült összeomlás szüntelen, nyugtalan váltakozása egy szövegben és egy méltatlanul elfeledett író, Jakob Michael Reinhold Lenz bensejében.
Az elbeszélés írója a német Georg Büchner (1813-1837), aki mindössze 24 éves volt, amikor tífuszban meghalt, és aki nemcsak író, költő, hanem tudós és politikai mozgalmár is volt. Híres drámái – Danton halála, Leonce és Léna, Woyzeck – mellett doktori disszertációját a márnák idegrendszeréről írta, a Hesseni hírmondó című szamizdat kiáltványának jelszava pedig: Béke a kunyhóknak! Háború a paloták ellen! Lenzről szóló elbeszélését 1835-ben írta, valós dokumentumokat alapul véve.
Kosztolányi Dezső így ír róla: “Georg Büchner a XIX. század fia. Ha olvasom munkáit, ennek a századnak hatalmas szabadságfuvallatát érzem. Ebben a korban, melyet a pesszimizmus korának szoktak nevezni, még hittek az emberek. Hittek egymásban, az emberi szellemben, nemcsak a gépekben, a bárokban s az izmok teljesítőképességében. Akkor még a költészet élő valami volt. Figyeltek a költőre, központi érdeklődés vette körül, latba esett, amit érzett, gondolt, nem kellett naponta vezekelnie, „hasznos” munkával megbocsáttatni, hogy költőnek született.”
Rendező: Hegymegi Máté
Játsszák:
KUCSOV Borisz
VEREBES Andrea
HODIK Annabella
ÁGYAS Ádám
BÚBOS Dávid
MÉSZÁROS Gábor
Fordította: THURZÓ Gábor
A versbetéteket fordította: RÓNAY György
Dramaturg: GARAI Judit
Látványtervező: FEKETE Anna
Zeneszerző: URBÁN Kristóf
Rendezőasszisztens: SZERDA Zsófi
Fényterv: HEGYMEGI Máté
Fény: Saša BUKVIĆ
Hangmérnök: KÉRI Sándor Botond
Hang: DIENES Ákos
Díszlet-kivitelező: ASZTALOS Erik
Öltöztető: CSONTI Andrea
Grafika: gelley graphic
